Az Egyezség

...Démonok pedig vannak. Nem csak a fantáziátok játszik veletek, amikor a sötétben a szemetek sarkában megláttok egy árnyékot. Viszont az ember nincs egyedül az éjszaka gyermekei elleni harcban... (KRyS)

Akkoriban még nem voltunk teljesen biztosak benne, de most már bebizonyosodott, hogy a majáknak volt igazuk. Míg sokan reménykedtek benne, hogy a fordítók csak félrefordították a naptár körüli szövegeket, addig az emberiség nagy része már a legrosszabbra készült. A sors iróniája, hogy az ember, mint mindig, már megint a saját vesztét okozta. A pánik előtt a népek felkészültek a legrosszabbra, és teljes fegyverzetben várták azt. Egy véletlen folyamán viszont, - már nem tudni, hogy ki kezdte – elkezdődött az emberi faj kihalásának nyitánya. Hiába minden, szinte megjósolható volt, hogy az emberiség végét egy pici, kerek piros gombocska fogja elhozni. Akik túlélték, csak úgy beszélnek róla, hogy az volt a TECHNOLÓGIA BUKÁSA. Jól sejted kedves olvasó, 2012 decembere a szóban forgó dátum. Nem egy vándorbolygó, mégcsak nem is a klímaváltozás, csupán az emberi hülyeség műve.

Ekkor történt meg, hogy a technológia utolsó leheletével felszakította az egyensúlyt a fizikai és a természetfeletti világok között. A fizikai világba átözönlött a természetfeletti világ szinte összes démona, ami az emberi kapzsiságból, haragból, gyűlöletből és egyéb szép tulajdonságainkból táplálkozva manifesztálódtak. Őket csak úgy hívjuk, hogy az éjszaka gyermekei. Ők azok, akik éjszakánként hordákba verődve járják a világot, és akit tudnak, elragadnak közülünk. Talán a leginkább a régi mitológiáink élőhalottjaihoz, szellemeihez, és démonaihoz hasonlíthatnánk őket. A baj csak annyi velük, hogy egyre többen lesznek, mert akit elragadnak, az általában nem éli meg a holnapot.

Egyszer, még 2016-ban én is hasonló helyzetbe kerültem. Egy karavánban haladtunk testvéremmel az egyik, még nagyjából épségben megmaradt városkomplexum, a technológia egyik hanyatlásban levő fellegvára felé, amikor megtámadtak minket az éjszaka gyermekei. Valahogy a testvérem és én elszakadtunk a karavántól, már csak a szörnyű sikolyokkal teli halálhörgés zaja volt, mi megmaradt kísérőinkből. Meg volt még ott valami. Amikor minden elcsendesedett, éreztük, hogy a horda utánunk ered. Már-már feladtuk a túlélés reményét, amikor a semmiből villámgyors árnyalakok bukkantak fel. Testük magas, erős alkatú deltás volt, viszont alakjuk kissé eltért az emberétől. A klasszikus Világvége-ruházat alól itt-ott kikandikáló bőrfelületüket vaskos bundaszerű szőrzet borította, egy kissé a kutyákhoz hasonló, ám annál emberszerűbb arcuk volt. Mint utólag kiderült, azok az árnyak nem voltak mások, mint Farkasemberek. Igen, a mesék, a mondák igaznak bizonyultak, tényleg léteznek ők, csak mindez idáig a technológia világa elnyomásban tartotta őket. Bujdosniuk kellett nekik, mint egy űzött vadnak, de a sor megfordította a szerepkört a javukra.

Az egész a másodperc töredéke alatt zajlott le. A több tucatnyi förtelemből szempillantás alatt már csak páran maradtak. A közülük kimagasló, a vezérük maradt utoljára. Annak a szörnyetegnek sikerült kettőt levágnia a vadászok közül, de a végzete őt sem kerülhette el: hamarosan már az is vérbefagyva feküdt a porban. Mire észbekaptunk, segítőink, mintha csak a föld nyelte volna el őket, eltűntek a sötétségben. Már csak ketten voltunk ott, de éreztük, hogy most már nem lesz gond a városig...

.

.

.

Napló: 2019. Február 20 Szombat.

Még két nap, és 30 leszek. Már lassan 3 éve, hogy letelepedtünk a városban. Mivel a technológia bukása után megpróbálták menteni a még menthetőt, ezért sikerült elhelyezkednem a város technikusi körében. Szerencsénkre egy elég jól felszerelt házat kaptunk ki, igaz a város szélén, de vannak reflektoraink, és ez távol tartja az éjszaka gyermekeit. Még mindig kísért az éjszaka, s ami akkor történt. Azóta nem találkoztunk farkasemberekkel, és természetesen senki nem hisz nekünk, mondván, hogy ez csak képzelgés. Több ponton állítottunk fel védelmi-rendszereket, de már fogytán vannak a készleteink.

FOLYTATJUK... :)